- népzenei tipológia és dialektológia
- népi tánczene strukturális és funkcionális vizsgálata
- interetnikus népzenei kapcsolatok
- folklór és folklorizmus kapcsolata
- kulturális identitás zenei vonatkozásai
- népzenekutatás-történet
- folklór-dokumentumok digitális archiválása
- néprajzi adatbázis-specifikáció
Eddigi kutatásaim központi témája a népi tánczene kutatása volt. Mivel ez a témakör továbbra sem kellőképpen kutatott, ezért a jövőben középtávú kutatásaim gerincét szintén ez tölti ki. Köztudott, hogy a népi tánczene kutatása viszonylag későn, a tánckutatás melléktermékeként jelent meg, s időnként a hangszeres népzenekutatás is hozzájárult eredményei gyarapításához. Számomra viszont az a fajta megközelítés jelent kihívást, amely nem kizárólag a tánc, sem kizárólag a hangszerek, hangszeregyüttesek oldaláról vizsgálja a témát, hanem amely komplex megközelítésben a népi tánczene funkcionális, tartalmi és formai oldalait egymással összefüggésben tárja föl. Ilyen téren még igen sok a tennivaló.
Első lépésként szükséges az idevonatkozó teljes gyűjteményi dokumentumanyag áttekintése, ami megtalálható az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában. A tényleges tudományos kutatás előmunkálataként fontos minden szükséges archiválási és katalogizálási feladat elvégzése. Ezáltal az archiválási és kutatási munka összekapcsolható, az első eredményei bármely más kutatás számára is hasznos forrásokat tesznek használhatóvá.
Az archivális munkát az eddigiekhez hasonlóan két területen szeretném folytatni. Egyrészt szükséges a már használatba vett digitális, multimédiás Folklór Archiváló Rendszer olyan irányban való továbbfejlesztése, amely által a tudományos kutatómunka mindennapos segédeszközévé válhat. Másrészt fontos lenne a polichierarchikus tezaurusz lehetőségeinek kihasználásával a népi tánczene archivális feldolgozásához szükséges strukturált fogalomrendszer kidolgozása, amelynek segítségével megoldhatók a különböző, egymást kiegészítő, más-más szempontokra épülő rendszerezési feladatok.
Természetszerű, hogy a népi tánczene területén a kutatást interetnikus összefüggésben érdemes végezni, hiszen a Kárpát-medence különböző etnikumai esetében a kölcsönhatás, a közös cigányzenészek használata nagyobb ilyen irányú erőt fejtett ki a népi tánczene esetében, mint az más műfajokban tapasztalható. Ugyancsak fontos ezekben a vizsgálódásokban a dialektológiai szemlélet, hiszen az azonos tánckészlet, a cigányzenészek behatárolt működési területei olyan kistájakat határoznak meg, amelyeken belül a népi tánczene viszonylag egységes, ugyanakkor közös, s csak árnyalataiban eltérő elemei mellett, a szomszédos más kistájaktól lényegesen eltérő attribútumokkal is rendelkeznek.
Az interetnikus és dialektológiai kutatásnak számos olyan tanulsága van, amely a kulturális identitásvizsgálat területére vezet. Mivel korábbi ilyen irányú kutatásaim, amelyeket elsősorban a moldvai csángók körében végeztem, szakmai körökben elég nagy visszhangot kaptak – idevonatkozó publikációimra való hivatkozások száma jelentős –, szükségesnek tartom a kulturális identitás kérdéskörének további vizsgálatát, amelyet a népi tánczene területén leginkább a többféle etnikumot kiszolgáló cigányzenészek vonatkozásában lenne fontos mélyebben feltárni.
Természetesen a csángó identitás témakörében is folytatni szeretném kutatásaimat, illetve ehhez hasonló az erdélyi szórvány- és szigetmagyarság kulturális azonosságtudatának kérdése is, amellyel szintén szükséges foglalkozni, hiszen az ebben a témakörben kutató antropológusok, szociológusok, etnológusok („technikai” okokból) általában zenei kérdésekre ritkán térnek ki, ugyanakkor köztudott a zenének és a táncnak az identitásban betöltött szerepe.
Tekintettel az egyre terebélyesedő folklorizmus-mozgalmakra, a néptáncoknak és a népi tánczenének ezekben betöltött kiemelkedő szerepére, a folklór survival és revival képviselőinek azonos kulturális szférában való egyre gyakoribb szereplésére, a folklór mediatizálására és még sok más hasonló tényezőre, fontosnak tartom a folklór-folklorizmus kapcsolatnak az eddigieknél elmélyültebb vizsgálatát, elsősorban szintén a népi tánczene vonatkozásában.
Az interetnikus szemlélet, a kulturális identitásvizsgálat, a folklorizmuskutatás elsősorban jelenkutatási feladatokat feltételez. Ám a kutatott jelenségen belüli szinkron és diakron folyamatok egységes áttekintése érdekében egyaránt szükséges a vizsgálódásban történeti szemléletet is érvényesíteni.
Akárcsak korábbi munkám során, a jövőben is kétféle történeti kutatást látok szükségesnek szakterületemen. Ennek egyike a népi tánczene gyűjtésének, a gyűjtések feldolgozásának, tudományos elemzésének és összehasonlításának a története, tehát a kutatási módszerek, a kutatási szemléletmódok változásának a története. Ez tehát nem pusztán kutatástörténet, hanem tudománytörténet is. Úgy vélem, ezen a területen a számos kevéssé ismert kutató mellett érdemes áttekinteni Bartók, Kodály és Lajtha életművének idevonatkozó részét a népi tánczene kutatási szempontjait érvényesítő személettel is, hiszen ezek a szempontok az általános áttekintésekből vagy hiányoznak, vagy csak kis mértékben vannak jelen. Másrészt szükséges olyan további történeti (irodalmi, ikonográfiai stb.) adatok keresése, amelyek forrásként dokumentálják a népi tánczenét egyes történeti időszakokban.
A fenti témakörök majd mindegyike archívumi, könyvtári és helyszíni terepkutatás együttesét feltételezi. Utóbbit olyan mértékben és olyan ütemezésben kívánom végezni, hogy általa az elméleti kutatások megfelelő tényanyagra támaszkodhassanak. Ezért a terepkutatást a fenti célokkal összefüggő földrajzi, műfaji, tematikai fehér foltok feltérképezésére kívánom korlátozni.
Terveim között feltételesen szerepelnek komputeres etnomuzikológiai elemzések is, amelyek viszont csak csapatmunkaként, informatikus-matematikus partnerek bevonásával valósíthatók meg. Ha sikerül az ehhez szükséges teamet kialakítani, ilyen típusú kutatásokat is szeretnék folytatni a következő években.